private static void recommendedWay()
{
// az egesz mokat kikerulhetjuk, hogyha letrehozunk egy megfelelo overload konstruktort
Child childItem = new Child(42, 'A', "hello world", true);
System.Console.WriteLine(childItem);
Parent parentItem = new Child(42, 'A', "hello world", true);
System.Console.WriteLine(parentItem);
// hatranynak ez esetben azt tudom elkepzelni, mikor van 10 opcionalis mezonk, melyek kapcsan
// mindenféle kombináció előállhat. Ilyenkor rengeteg felesleges ctor-unk lehet, azonban ezek egymast
// eleg jol fogjuk tudni hivni (redundancia gyakorlatilag teljesen kiszurheto)
// Teny, hogy ilyenkor jol jon a C# szintaktikai cukorkaja, azonban biztos hogy jo az az osztaly ahol
// ennyi opcionalis mezo letezik?
}
private static void testInitAfterCtor()
{
// ha nem hozunk letre olyan ctort, mely minden (szukseges) mezot be tud allitani
// akkor letrehozas utan kell settereket hivnunk --> de ezt nem tudjuk eloirni! (code smell)
Child childItem = new Child(42, 'A');
childItem.Dummy = "hello world";
childItem.Flag = true;
System.Console.WriteLine(childItem);
// a C# ctor utani init blockja akkor nyer ertelmet, ha van ososztaly
// ugyanis itt castolas nelkul nem tudnank settert hivni
Parent parentItem = new Child(42, 'A') {
Dummy = "hello world",
Flag = true
};
// ((Child)parentItem).Dummy = "hello world"; // not recommended
System.Console.WriteLine(parentItem);
}
